sten

Elképesztő a kontraszt, egyik pillanatban koktélozok egy menő bárban,és celebeket fényképezek, kilépek és szembe futok az első kisboltnál Lacival, aki 15 éve az utcán él. Eleinte csak egy fotó kedvéért elegyedünk beszélgetésbe, de mivel nyitott a beszélgetésre és a fényképezőgép sem rettenti el beleugrom az éjszakába és egészen hajnalig követem miből is áll egy hajléktalan élete budapesten az V. kerületben. Elmesélte hogy kemények az utca törvényei, itt mindenkinek megvan a territóriuma, területe. Aki azt átlépi esetleg más kukájába nyúl, elvesz onnan bármit is az bizony komoly következményekkel jár. Étem azt, csonkítással, arc átrendezéssel stb... El sem hittem mikor előszőr monta csak mikor jártuk az utcákat láttam hogy komolyan fél, sőt retteg, és több őrszemet is megmutatott, pár emberel is szóbaálltunk de rajta kívül elég hideg volt a fogadtatás, nem örülnek ha bárki belemászik az ő kis világukba, hisz mi ahogy ők monják héthköznapi emberek nem értjük, nem látjuk át ezt a világot