Budapesti éjszaka Lacival

Elképesztő a kontraszt, egyik pillanatban koktélozok egy menő bárban,és celebeket fényképezek, kilépek és szembe futok az első kisboltnál Lacival, aki 15 éve az utcán él. Eleinte csak egy fotó kedvéért elegyedünk beszélgetésbe, de mivel nyitott a beszélgetésre és a fényképezőgép sem rettenti el beleugrom az éjszakába és egészen hajnalig követem miből is áll egy hajléktalan élete budapesten az V. kerületben. Elmesélte hogy kemények az utca törvényei, itt mindenkinek megvan a territóriuma, területe. Aki azt átlépi esetleg más kukájába nyúl, elvesz onnan bármit is az bizony komoly következményekkel jár. Étem azt, csonkítással, arc átrendezéssel stb...
El sem hittem mikor előszőr monta csak mikor jártuk az utcákat láttam hogy komolyan fél, sőt retteg, és több őrszemet is megmutatott, pár emberel is szóbaálltunk de rajta kívül elég hideg volt a fogadtatás, nem örülnek ha bárki belemászik az ő kis világukba, hisz mi ahogy ők monják héthköznapi emberek nem értjük, nem látjuk át ezt a világot, az ő világukat. Azt a bizonyos utca tövényt. Csatolok pár képet az estéhez, és elmondanám, elképesztő, lehet nem aranyat találtunk, de azért az ő világukban igenis nagy kincseknek számítanak, pl. Dzsina (Laci kutyája) nak is találtunk pokrócot, cipőt sőt tortát is aminek mondhatni semmi baja sem volt. Azt a bizonyos tortát is egy másik a területhez tartozó egyébként huszon éves hajléktalan srác tette félre és szólt Lacinak hogy ott van, és jó idővel az értesítés után valóban érintetlenül meg is leltük, mivel ez is Laci területén volt található, amihez nem nyúlhat hozzá bárki, igen ugyanis ha elviszi és van szemtanú akkor annak is komoly következményei vannak. Mikor azthiszi az átlag ember hogy csak átsétál bizonyos területeken, nem is gondolja micsoda harc megy az ott található(számunkra szemét)-ért. Űörülök hogy volt egy ilyen éjszakám és mindezt láthattam, és tapasztalhattam és hogy Laci a bizalmába fogadott, ugyanis nem kevés megvető szem és elutasítás volt az éjszaka folyamán,aminek mint elmondta, lincselés is lehetett volna a vége ha nem kettesben tesszük meg a túrát, és igen ez még mindig az V. kerület és környéke 12:00-tól 03 óráig.A torta amit találtunk végül egy másik hajléktalan családdal lesz megoszva akiknél az egyik tagnak épp születésnapja lesz, külön öröm hogy még ezekben a rettenetes körülményekben is gondolnak egymásra, sajnos a család nem állt a kamerám elé, mivel mint elmondták valamit valamiért, és mivel én nem tudtam nekik semmit felmutatni csak az egyik tag volt hajlandó egy fotóra. Még elmondanám Laci nem volt hajlandó elfogadni tőlem semmit, sem alkoholt sem élelmiszert, ennek ellenére rátukmáltam egy benzinkutas szendvicset és egy csomag haribót illetve leszívtunk pár cigatettát az út alatt, mint elmondta a torta legalább 2-3 napi élelem számukra,mi meg egy alkalommal degeszre esszük magunkat és síunk hogy hízunk, igen kissé elszégyelli magát ilyenkor az ember...

A bevezető szájtépés után jöjjenek a képek, remélem azét étékelhető a képanyag, nekem mindenképp megéte.

Találkozásunk első helyszíne: Sas utca.

Közös kép Dzsinával a Sas utcában

Első megállónk a területen, Hild tér: család.

"Évekig itt laktam az utcán ezen a helyen."

Itt is alszik valaki, Laci azt mondta gyilkolt és azt mondta véletlen sem szabad felébreszteni, épp egy egérrel osztja meg az Ezsébet tér melletti kutyafuttató bokrának rejtekét.

Ismeős baátságos arc, sajnos a nevée nem emlékszem.

Keresgélés.

Míg Laci keres Dzsina figyel.

"Vanakinek mindez szemét, nekünk a túlélés."

Több kiló kiváló kenyér egyenesen a kukából.

A család egyetlen tagja aki fényképezőgép elé állt, utólag nekik vittük a tortát.

Ismét több kiló kenyér, már nincs hova tenni...

A kutyának jó lesz ráfeküdni.

Új pár cipő.

Megvan a torta. "Több napig elég lesz"

Úton a tortával az alvóhely felé.

Elköszöntünk, azt monda ha jön a tél Dunaújvárosba megy ott lesz hol lakni, van lakás.

Amit nem sikeült kiderítenem hiába kédeztem, hogy hogy osztják ki a területeket az emberek között... ez az amit mi csak akkor tudunk meg ha valóban az utcán élünk. Azt mondta az egyikük hogy akkor van értelme ennek a fotózásnak ha fél évre legalább félreteszek mindent és úgy élek mint ők...